Ha a társadalom nem elég együttérző, hogy segítsen a traumatizált csoportnak az élményei feldolgozásában, akkor a szorongás, a bűnbakképzés, az agresszió válhat dominánssá, és a sérülés generációkon át öröklődik. Interjú Bakó Tihamér és Zana Katalin pszichoterapeutákkal, akiknek nemrég jelent meg A transzgenerációs trauma és terápiája – A transzgenerációs atmoszféra című könyvük.
Minden családnak más az értékrendje, hitvallása, története.
„Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülők meg nem élt élete” – idézi Carl Gustav Jung tanulságos mondatát a Transzgenerációs történetek – Örökül kapott traumák és feldolgozásuk című kötet, amely különböző terápiás utak mentén vezeti végig az olvasókat azon a kérdésen, miért feltétlenül szükséges szembesülnünk felmenőink sokszor ismeretlen, elhallgatott múltjával annak érdekében, hogy kezünkbe vehessük a saját sorsunkat. Dr. Koltai Mária pszichiáterrel, kiképző pszichoterapeutával, a könyv elméleti bevezetőjének szerzőjével beszélgettünk.
Mostanában sokat hallani a transzgenerációs hatásról, sőt traumáról, és felmerülhet bennünk, hogy ez a jelenség milyen módon bukkanhat fel az ember életében.
Tüneteink hátterében néha több generáción átívelő, feldolgozatlan veszteségek, esetleg családi titkok, hazugságok állhatnak.
